Ezt még Áprilisban osztottam meg a Facebookon.
„Megosztanám egy kis-‘fontos’ monológomat, amit egyszer egy zenekari csoportban írtam a többieknek a messenger-en, akikkel szerettem volna pár dolgot tisztázni, hogy előre vagy utólag, az már ‘tökmindegy:
„Magamról: Én szeretek zenélni. Ez a hobbym, az életem, a hivatásom és az, hogy ezt így 50 felett is csinálom annak az ‘OK’-ait három pontba szedtem: A ‘siker’, a ‘józene’, és a ‘pénz’!
Kifejtés rész:
-Az első ok a „SIKER”! Amikor zenélünk és nagyon szeretik amit csinálunk, figyelnek, táncolnak, élvezik, majd lapogatják koncert után a hátunkat, mondják. h de jó volt, meg még olyan is akad aki meg is hív egy-két italra és másnap azt mondom magamnak, milyen jó buli volt tegnap (még ha egy fillért sem kaptunk és a banda sem állt a helyzet magaslatán, akkor is…)
-A második ok maga a jó ”ZENE”-lés, mikor „csoda” történik a színpadon, amire mindig örömmel gondolok utána és másnap azt mondom magamnak: hú de ‘nagyonbarót’ muzsikáltunk tegnap, csodálatos áldott dolog ez a zenélés, egy küldetés… (még, ha egy fillért sem kaptunk és közönség is szart az egészre, akkor is…)
– A harmadik ok, mikor a zene és a buli is szar, akkor csak a piszkos anyagiak miatt, a „PÉNZ”-től tud megszépülni a dolog utólag. Ilyenkor másnap azt mondom: hú de szar volt tegnap a zenekar, meg a közönség se vette a dolgot, de legalább van pénzem, ami, mint tudjuk, nem boldogít, de nyugtat és be tudom fizetni a számláimat, meg a próba-helyet…
A LÉNYEG, hogy ebből a három dologból fellépés után, jó esetben 2-nek, de legalább 1-nek! teljesülnie kell, hogy ne tegyem fel azt a kérdést magamnak: „Gyuri, idén leszel 54 éves, mond miért csinálod ezt (vagy azt) a zenekart, mi értelme van ennek az egésznek???”
– Legalább „egynek” teljesülnie kell. …ez kicsit olyan, mint a hegylakó 
, ja nem…
Szóval, én szeretek zenélni, de már nem mindenáron.
Utóirat : Tudom, h nem vagyok egy ‘Áldimeóla’ vagy egy ‘J.Hendrix’, nem ez a melóm, nem csak ebből élek. Csak gondoltam leírom a tapasztalataim egy kis részét, okulás kép…
Életemben számtalan formációban voltam és ezek fel is oszlottak rendre idővel. Így utólag azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat, hogy ki „miért” csinálja és mit akar „elérni” jó előre tisztázni kell. Már az első próba előtt!!!! Ha ez meg lett volna anno, tovább tartottak volna a zenekarok, vagy már el se kezdődtek volna… rövidebb lett volna az agónia, a kínlódás…
Még1! A másik ‘rémképem’ a „cikiség„. Mi végig néztünk fiatalon, amikor az öreg arcok akiknek régen se ment, de mesélték, hogy látták még a Radicsot, meg a szekrényajtóból csináltak maguknak gitárt, na ők 25 év után vettek ismét hangszereket maguknak, újra összeálltak és láss csodát: még jobban nem ment nekik és a legszomorűbb, hogy ezt nem észre véve tolták a izomból a Rakenrót és az tényleg elég ciki tudott lenni a dolog… de lehet, hogy az én készülékemben van a hiba és én látom rosszul a dolgokat…
…De a lényeg: Zenélni jó!!!
„Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz.”
Szóval okosan barátocskáim. 
PÍSZ!”
én és a 7 húros 🙂
