Egy héttel a “buli” előtt még nincs dobos /a régiek, újak/, mert mindenki játszik, elutazva, nem akarja stb. Ami fix. hogy 19h-kor lesz valami beszéd és utána meg zene! Faecbook-on esemény “valaki” részéről létrehozva, alul a képet, szöveget csatolom.
Az esemény: Odaérünk 5-re, sehol senki, pedig az fb szerint 3-kor start; dobossal ott találkoztunk, majd bepakolunk. Én kocsival, nem iszik, 3 erősítő, gitár, zenészek, kislányom, mert apás hétvége amúgy.
Bevállalom a keverést, nem kell technikus, ismerem a helyet, segítek ezzel is, az ügynek, meg mert jó-fej gyerek vagyok. Első jamm a dobossal, hogy szokjuk egymást, tudjuk próba nélkül elég metál lesz a dolog. Röhögünk, csak lazán. Megjön a billentyűs kolléga, a három énekes. Közben szép lassan másik 3 lemondja, meg nem elérhető, meg nem úgy lett lebeszélve ahogy, meg ja, ma van bammeg, meg mittudomén… azután kiderül, hogy az állítólagos fő-szervező, kórházban van, és persze nem tud jönni szegénykém! A facebook*-on 42 biztos és 32 talán emberből eljött kb. 10-12 fő, akinek a fele a muzsikus…. Sebaj, autóval vagyok, azért 1 sör belefér, meg persze a kollégák is fröccsözgetnek, akkor legalább mi csináljuk a boltot. Megjön Őz régi barátja, barátunk a “szónok”. Aszongya kezdjük el, úgyse jönnek nagyon többen. Beszéd megtartva, beragaszt pár képet egy “vitrinbe”, majd a finoman szólva sem túl-próbát zenekar eljátszik egy cigi-szünettel, papírból, mutogatva, meg a refréntől újrakezdős stílusban, köbö éjfélig, váltott énekesekkel. Egyszer csak odajön a lányom, majdnem pityereg, h apa menjünk, mert mindjárt elalszik, meg nagyon fáradt… Jófej apa mondja: oké, rendben! Lerakom a gityóm, játszottunk már eleget, mindent mit tudtunk, s nem tudtunk. Kikapcsolom az erősítőm, a keverőt, a cuccokat, lepakolok, a többiek is, majd leadok egy kulcsot a pultnál.
Ennyi.
Búcsúzkodunk, meg hogy kösz, meg fasza volt. Az s.o.s kisegítő nagyon-beugrós dobosnak, meg a gitárosnak, szóbeli ‘nagyölelés’ a csapattól, hálálkodás. Egyszer majd valahogy viszonozzuk, de komolyan, de tényleg. 😀
Utána kocsiba gyerek, barátnő, majd tipli Budatétény…
Nekem ez ilyen volt!
Végső konklúzió: aki eljött, ott volt, annak nagyon köszönöm, de máskor azért kicsit komolyabban kellene venni, vagy ne csináljunk így, ilyet!
———————————————————————————————————————————————————–
A facebook esemény, meghívó:
Itt van az Özike itt van újra….
A tavaly megélt gyász percei után szeretnénk Őzhöz,Zsoltihoz méltó megemlékezést és hagyományt teremteni!
Ennek keretében a Route 66 -ban felavatunk egy emlék falat , ahol gondolatban bármikor ihatunk a cimbivel még egy kört!!!
Az emlék falat és tárgyakat őrző vitrint ezen a napon szeretnénk avatni, és egyben Veletek együtt feltölteni,megkomponálni. Ezért kérek mindenkit hogyha arra érdemes relikviája van amit kiállíthatunk felajánlását szívesen vesszük.Az este folyamán Őz régi zenésztársai ,kollégái merítenek majd a végtelenül termékeny dalnok munkásságából. A részletes zenei programot a napokon belül közzétesszük!
Kedves vendégeink 500 HUF zenekari hozzájárulás költségével készüljenek!
Remek éjszakai közlekedéssel, baráti hangulattal vár a Route 66!
